2016. március 15., kedd

Bevezető






Még mindig emlékszem a szomszédunkra. Az egész faluban bolondnak tartották, és megmosolyogták amikor egyszerre több zsugor ásványvízzel és tömérdek mennyiségű konzervvel tért haza.
Anyám mindig leszólta a férfi feleségét és gyerekeit. Mint mindenki, ő is pontosan azt gondolta, hogy soha nem jön el a világvége. De nem így lett. 
Anyám volt a legelső járkálók egyike volt akit megöltem, a szomszédunk pedig a legelső ember akit meggyilkoltak a készleteiért. Egyikük sem élte túl, a mindig mosolygó de fura történeteket mesélő, sokakat megmosolyogtató férfi egész családját kiirtották némi felszerelésért.
Kár.
Igazán hasznát vehettük volna a későbbiekben. 
- Már megint a múlton rágódsz? - Huppant le mellém az avarba Malvin, de nem igazán akartam kinyitni a szememet. Hetek óta nem volt ilyen szép időnk, jól jött egy kis napfény. 
- Csak élvezem a nyarat, az elmúlt napokban úgy éreztem magam, mint egy hal...
- Tényleg el kellene mennünk valamelyik nap horgászni, a felderítők találtak egy helyet ahol nem fertőzött a víz, egy próbát megér! 
Bólintva hagytam rá a dolgot. Még ha pár nap pihenés jól is jött volna a többiektől távol, utáltam horgászni és nagyjából a társaságot is. Ha mennék, azt egyedül tenném. 
- Figyelsz, rám egyáltalán vagy... - kezdett bele a fiú, de mondatát egy éles sikítás szakította félbe, ami valahonnan a közelből jöhetett.
Azonnal felpattantam, mindketten feszülten figyeltünk egy újabb hangra ami némi iránymutatásként szolgálna. 
Nem kellett sokat várni rá. 
Futásnak eredtünk, egyenesen a fák közé, amikor végre közelebb értünk lassítottunk, és egy kicsit távolabb igyekeztünk felmérni a helyzetet. Öten voltak. Három fegyveres köztük egy nővel, és két másik férfi akiket úgy tűnt most fegyvereztek le. 
- Mi legyen? - Kérdezte Malvin halkan - útonállóknak tűnnek! 
- Az a kettő nem - böktem fejemmel a fegyvertelenekre - legyünk igazságosak, tied a legszélső a másik kettő pedig az enyém! 
Még mielőtt ellenkezhetett volna már cselekedtem. Gyorsan kerültem meg őket, nem volt szép de hátulról akartam támadni. Az elsőnél még a meglepetés erejével érkeztem, így egész könnyen ment. Pillanatok alatt a földre került a fejére mért ütésem miatt. Egyiket sem akartam megölni, de azért nem ártott az eszméletlenségük. Malvin még sehol nem volt amikor a második is a földre került és bár azt hittem a nővel lesz a legkevesebb gondunk ügyesen betalált a jobb horga. Egy pillanatra megszédültem, a vörös hajú csaj a hajam után kapott, ellöktem kezét és félve egy újabb ütéstől inkább visszaadtam a kedves köszönését, behúztam neki egyet, Ő pedig egyenesen az egyik fának csapódott, és összeesett. 
Lihegve töröltem le a vért az államról, ennek a ribancnak sikerült felszakítani a felső ajkam. 
A két másik idegen teljesen letaglózva álltak velem szembe, elővettem a pisztolyom és a szakállasra emeltem, míg az időközben befutó Malvin a másik tarkójának szorította. 
- Hé azt hittem igazságosak leszünk! - Méltatlankodott legjobb barátom, mire elmosolyodtam. 
- Nem tehetek róla, a vörösek mindig is irritáltak! 
- Köszönjük - szólalt meg újdonsült szakállas barátom és felemelte kezeit - hálával tartozunk nektek az életünkért! 
Nagyszerű, azzal nagyon sokra megyek. 
- A nevem Rick, ő pedig Daryl, pár mérföldre innen lerobbant a kocsink, és talán egy kicsit sikerült el is tévednünk...
- Talán - hagytam rá majd eltettem a fegyverem - örültem a találkozásnak, Rick! Jó utat! 
Hátraarcot vágtam és már komolyan el akartam innen húzni a csíkot amikor egy újabb tompa puffanásra lettem figyelmes. Visszafordultam. 
Nem Malvin volt az. 
Ellenben Daryl a földön fekve, igencsak sápadtan nem tűnt túl biztatónak. 
Felsóhajtottam és visszafordultam hozzájuk. 
Mennyivel jobban jártam volna, ha inkább halászni megyek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése